A tökéletes trükk

Most egy hosszabb idézet fog következni az egyik kedvenc filmem könyv változatából.

"Ha korán is,de itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez az írás nem az önéletrajzok megszokott stílusában akar szólni az életemről, hanem ,amint már említettem, életem titkait tárja fel.A titokzatosság a munkám velejárója.
Először is hadd mutassam be azt a módszert, amellyel ez a beszámoló készül.Titkaim felfedése akár önmagam elárulásának is tekinthető lenne, ha bűvészként nem tudnék gondoskodni róla ,hogy önök csak azt lássák, amit én láttatni akarok.Közvetett módon tehát maga ez az írás is egy rejtvény.
Ezért aztán úgy tisztességes ,hogy már a legelején megpróbálom világossá tenni ezt a két szoros kapcsolatban álló fogalmat: a Titokzatosságot és a Titokzatosság Elismerését.
Íme egy példa.
Szakmám gyakorlása során óhatatlanul elérkezik az a pillanat, amikor a bűvész megdermedni látszik a színpadon.Előrelép a rivaldafénybe, és a fényáradat közepette egyenesen szembefordul a közönséggel.Azt mondja,vagy ha a műsorszám csendet követel, azt látszik mondani:"Figyeljétek a kezemet! Semmit sem rejtegetek benne." Ezután a közönség felé nyújtja a kezét,kifordítja a tenyerét,széttárja az ujjait,bizonyítva,hogy semmit sem szorított lopva közéjük.Ezután megfordítja imigyen felmutatott kezeit, megmutatja a kézfejét is, s a közönség megbizonyosodik róla, hogy a keze valóban olyan üres, amilyen üres csak lehet. Az utolsó kételyek eloszlatása végett a bűvész ekkor valószínüleg könnyedén megrándítja kabátujját, egy-két hüvelyknyivel feljebb húzva azt, hogy szabaddá csuklóját, ismét csak megmutatva, hogy oda sem rejtett el semmit.Ezután végrehajtja a mutatványt, mely során az üreskezűség cáfolhatatlan bizonyításának pillanatait követően valami egyszerre a kezében terem: egy legyező, egy élő galamb vagy egy nyúl, egy csokor papírvirág, néha akár egy égő gyertya is.Paradoxon, lehetetlenség! A közönség ámulva nézi a rejtélyt, és felcsattan a taps.
Hogyan lehetséges ez?

(Folyt köv)

Ich bin ein Berliner

Most megyek a Dürer kertbe, így nincs időm Berlinről írni ,de ha hazaértem (legyen az kettő vagy négy )rögtön nekiállok. kösssssz

Akkor most utólag bepótolom lemaradásomat.Szóval múlt héten szerdán vágtunk neki a berlini útnak.A kellemetlen időjárási körülmények miatt a gépünk majd egy órát késett ,de ezt leszámítva eseménytelen utunk volt.Leszállás után Knut kijött elénk ,így könnyen eljutottunk a szállásra.Ami remek kis lakás volt ,a török negyed közepén :)
Három teljes napot voltunk ott, ezalatt a nevezetességeket mind megnéztük. A csekpont csárlit, a Brandenburgi kaput, az Istar kaput, voltunk vmi modern művészetes kiállításon is, illetve a helyi viaszemberes Madam akármis helyen ,ahol remek képek készültek rólunk válogatott hírességek társaságában.Sajna Zsó még nem küldte el a képeket ,de amint megteszi bemutatom őket.

Folytatás

Akkor írok valamivel részletesebben is Berlinről.
Először is nagyon fura volt.Mert ez is nagyon nagy és színes város volt,akárcsak London, de mégis valahogy kevésbé éreztem azt ,hogy ez egy külön lüktető világ.Inkább egy kedélyes és hangulatos városkának tűnt.Persze nagyon más volt otthonhoz képest.A metróállomások némelyike hatalmas volt, és egybenyílt a helyi HÉV-vel, itt kisebb gyorsétterem központok szaporodtak el gomba módra.

Párszor felültünk az emeletes buszok tetejére, és azokról néztük körbe a várost.Közben megebédeltünk, és kihallgattuk az angol idegenvezetést.Így tudtam meg,hogy itt is zászlóval jelzik ,hogy a kancellár(?) itthon van-e.